Százból két embert, elsősorban a gyemekeket érinti ez a különleges betegség, mely csecsemőkorban alakul ki. A tudomány a jelenség okaira még nem tud világos választ adni, viszont a gyógyításra igen. A Meckel-divertikulum tünetei közt találjuk a változó súlyosságú alhasi fájdalmat, a véres székletet, továbbá lázzal, csökkenő vérnyomással és emelkedő pulzusszámmal járó hashártya-gyulladás jellemzi. Maga a diagnózis felállítása is nehéz, többnyire gyomor-bélpasszázs, CT-vizsgálat, kontrasztanyagos vizsgálat mutathat rá a betegségre, de nem egyedi eset, hogy a vakbélgyulladás gyanújával végzett műtét során derül fény a kórképre.
A Meckel-divertikulum a divertikulum zsákszerű kiöblösödését jelent, amely leggyakrabban a gyomor-bélrendszer fala esetében jelentkezik. Magzati korban a vékonybelet és a köldökzsinórt a duktusz omfaloenterikusz nevű csatorna köti össze, amely a születésig elzáródik. Ha a duktusz omfaloenterikusz a vékonybél beszájadzásánál ismeretlen okból nem záródik, az ún. Meckel-divertikulum kialakulásáról beszélünk.
A Meckel-divertikulum leggyakrabban 3-5 cm hosszú, és a vékony-vastagbél beszájadzásától 60 cm-re található. Jelentőségét az adja, hogy benne sósavat termelő gyomornyálkahártya-szigetek, vastagbélnyálkahártya-szigetek és emésztőenzimeket elválasztó hasnyálmirigy-szigetek maradnak vissza, melyek különböző tüneteket okoznak.
A Meckel-divertikulum a népesség 2 százalékában mutatható ki (férfiaknál gyakoribb), de tüneteket csak az esetek egytizedében látunk, elsősorban kisgyermekkorban. Nemcsak azt nem tudjuk, miért nem záródik el az összekötő csatorna, de azt sem, hogyan kerülnek a vékonybél legvégső szakaszára a gyomornyálkahártya- és hasnyálmirigy-szigetek. A tünetek azért alakulnak ki, mert a sósavval és az emésztőenzimekkel szemben védtelen végső vékonybélszakaszban emésztéses eredetű (“peptikus”) fekélyek, gyulladás, vérzés, legsúlyosabb esetben a bél kilyukadása (perforáció) következhet be.
Milyen tünetek jelentkezhetnek?
A tünetek a fentieknek megfelelően a következők lehetnek: változó súlyosságú alhasi fájdalom, véres széklet, a bélperforáció szövődményeként hasi fájdalommal és izomvédekezéssel, lázzal, csökkenő vérnyomással és emelkedő pulzusszámmal járó hashártya-gyulladás. Mivel a vékonybél végső szakasza feltekeredhet a duktus omfaloenterikusz maradványára, leszorításos bélelzáródás is kialakulhat.
A fenti tünetek, valamint emellett a szemmel nem látható, hanem csak laboratóriumi módszerrel kimutatható (okkult) bélvérzés, vashiányos vérszegénység gyanút kelthet a betegség fennállására. A diagnózis nehéz, a kontrasztanyaggal végzett gyomor-bélpasszázs vagy CT-vizsgálat, a működő gyomornyálkahártya-szigeteket kimutatható vénásan adott kontrasztanyagos vizsgálat adhatja meg. Sokszor előfordul azonban, hogy a vakbélgyulladás gyanújával végzett műtét során derül fény a kórképre.
Hogyan enyhíthetők a tünetek?
A panaszok a peptikus fekélybetegséghez hasonlóan savtermelést gátló készítményekre (H2-receptor blokkolók, protonpumpagátlók) javulhatnak, de a panaszokat okozó Meckel-divertikulum megfelelő kezelése annak sebészi eltávolítása, mely után a beteg teljes gyógyulása várható, ha a műtét nem szövődményes stádiumban történt.
