Az irritábilis bél szindróma (IBS) diagnosztizálása nem olyan könnyű a szakember számára, hiszen a tünetek nagyon sokfélék, változatosak lehetnek, és több betegségre is utalhatnak.
Mivel az IBS-nek alapvetően nincsenek specifikus tünetei, a szakemberek a diagnózist alapvetően kizárásos alapon állítják fel. Vagyis, akkor hozzák meg az IBS diagnózisát, ha az egyéb vizsgálatok más betegséget nem állapították meg.
A gasztroenterológussal való találkozás során a szakember kérdéseket tehet fel a székletürítési szokásokról, a hasi panaszok és bizonyos élethelyzetek (például stressz, szorongás) kapcsolatáról. Emellett fizikális vizsgálatra is szükség lehet, melynek során kitapinthatóak a kóros hasi eltérések.
Laborvizsgálatok IBS gyanúja esetén
Ezeket a vizsgálatokat laboratóriumi vizsgálatok egészíthetik ki. A vérvétel során kiemelt figyelmet kap a vérsejtsüllyedés, a fehér- és vörösvérsejtek száma. A süllyedés és a megemelkedett fehérvérsejtszám ugyanis arra utalhat, hogy valahol gyulladás áll fenn a szervezetben, míg a vörösvérsejtek számának csökkenése vérvesztésre, vérszegénységre hívhatja fel a figyelmet. A vérvétel során a lisztérzékenységet, illetve különböző ételallergiákat is ki lehet zárni.
Vastagbéltükrözés és az IBS
A kolonoszkópia, vagyis vastagbéltükrözés egy kellemetlen, 10-20 perces vizsgálat, amit bódításban vagy altatásban végeznek. Egy 160 centiméter hosszú, hajlékony eszközt vezetnek be a vizsgálat során a végbélnyíláson át a vastagbélbe, és így nézi át a szakember a vastagbél egészét, illetve szövetmintát is vehet, mely gyulladásos bélbetegség gyanúja esetén elengedhetetlen.
Vastagbél röntgen- és CT-vizsgálata
Szükség lehet úgynevezett kontrasztanyagos röntgenvizsgálatra is. Ilyenkor béltisztítást követően a páciens egy kontrasztanyagos beöntést kap ― ezzel “rajzolják ki” a vastagbeleket, melynek során az esetleges durva eltérések jól láthatóvá válnak.
A vastagbél speciális CT-vizsgálata (virtuális kolonoszkópia) előtt a beleket hashajtóval kitisztítják, illetve bizonyos időközönként folyékony röntgenkontrasztanyagot itatnak a pácienssel (szükség esetén vénásan juttatják be). Ezután egy beöntőcsövön keresztül levegőt juttatnak a bélbe. A betegnek háton fekve jeleznie kell, ha kellemetlen érzést tapasztal. A CT- vizsgálat 15 másodpercig tart felvételenként, addig a lélegzetet is vissza kell tartani.
