Az irritábilis bél szindrómát (irritable bowel syndrome – IBS) vissza-visszatérő hasi fájdalmak és megváltozott székelési szokások jellemzik. A betegségben szervi eltérést nem lehet igazolni, így azt elsősorban funkcionális zavarnak tartják.
Az IBS-t gyakran „agy-bél működési zavarként” aposztrofálják. A másik találó megjelölés a „hasi pánikbetegség” is arra utal, hogy a pszichés tényezők szerepe a kórkép kialakulásában meghatározó.
A betegséggel kapcsolatban sok a bizonytalanság. Létrejöttében a helytelen táplálkozás mellett elsősorban a lelki eredetű problémák „nem megemésztése” játszik szerepet.
Szomatizáció
Az ebben a kórban szenvedő emberek többsége szorongásra, pánikreakciókra, depresszióra hajlamos, gyakran teljesítménykényszerben, negatív stresszben élő személyiség. A lelki-érzelmi problémák testi panaszokban nyilvánulnak meg (szomatizáció). A megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek „megoldását” jelentheti a betegségbe menekülés, így például a hasfájás, mely alkalmas eszköz arra, hogy munkahelyi, családi, párkapcsolati, nem ritkán szexuális problémákat „orvosoljon.”
IBS-betegek félelmei
A betegséghez egyéb félelmek is társulhatnak, mint például a félelem az utcára lépéstől, vagy a közösségben való részvételtől a székelési zavarok miatt. A problémát a lelki eredet miatt, éppen ezért gyakran hangulatjavítókkal kezelik.
Az IBS tünetei gyakran a gyermekkorig visszavezethetők. Egyrészt a gyorséttermeknek és/vagy közétkeztetésnek köszönhetően a helytelen táplálkozás már ekkor kialakulhat. Ez pedig a gyermekkori szorongásnak és teljesítménykényszernek köszönhető stresszel keverve a jó alapja lehet a későbbi IBS betegségnek.